Ajánló

Jurták és az EBESZ között

KÖNYV
Szerző: Dobrovits Mihály

 

Részletek

konyvajanloIdézet a tanulmányból: „Aki az iszlám oroszországi jelenlétével foglalkozik, óhatatlanul másképp kell, hogy lássa ezt a hatalmas országot azoknál, akik kutatásaikat főképp a moszkvai központi államhatalom működésére irányítják. Történeti képzeteinkben, melyeket az orosz politika önmagáról kifelé sugárzott képe is megerősít, Oroszország valamiféle végtelen, de mégis monolit tömbként tűnik fel, amelyet, bárha lassan és nehézkesen, de egyetlen központi akarat fog össze és irányít. A valóságban viszont a kifelé sugárzott kép ellenére Oroszország sosem volt monolit hatalom. Az ország történelmének kezdete óta régiók és nemzetiségek halmaza volt, melyek adott korok és helyzetek függvényében mindig rendelkeztek egyfajta saját, önálló élettel.” (45. l.) – A közhelyek kedvelőit Dobrovits páratlan színgazdagságú képpel lepi meg az általa vizsgált hatalmas térségről. Ebben a színvilágban még véletlenül sem a fekete-fehér (vagy ha tetszik: a vörös és a zöld) színek az uralkodóak. Ebből kifolyólag a kultúrharcot, a civilizációk összecsapását vizionálni kívánók számára akár éppenséggel zavaróak is lehetnek a szerző megállapításai. Történészként leírni, és nem le-írni akar, nem önmagát és szellemi környezetét akarja megismerni, hanem tárgyát. (Kende Tamás történész)

Biztonságpolitika a hétköznapokban

KÖNYV
Szerző: dr. Deák Péter

 

Részletek

Megjelent Deák Péter: Biztonságpolitika a hétköznapokban című könyve a Zrínyi Kiadó gondozásában. A könyv bemutatója a szerző részvételével a Pallas Páholy kül- és biztonságpolitikai klubján, 2009. március 18-ikán 18 órakor lesz.

KONYV_biztpolahetA XXI. századi mindent átfogó méretű és viszonylag radikális geopolitikai átrendeződés új veszélyek és egyben anakronizmusok megjelenésével járt és jár. A hagyományos, XX. századi nagy háború valószínűtlensége, a konfliktusképek változása, a z új helyzetet jelző szeptember 11-i tragédia után a kihívások elleni lépések stratégiai kérdéssé alakultak. A világban a globalizáció nyomában megjelent új szakadások rajzolódtak ki, a világrégióknak újonnan kialakuló, a különböző civilizációk térségéhez formálódó határai jöttek létre, a vasfüggönyt nem lineárisan meghúzható választóvonalak váltották fel.

Igen tanulságos az írásokban végigkísérni, hogyan alakult, fejlődött a világ és benne Európa biztonsága, hogyan változott a biztonságnak nemcsak a helyzete, de fogalma is, és Európa országai, nemzetközi szervezetei hogyan reagáltak ezekre a változásokra.

Világosan kirajzolódik, hogy Magyarország miként lehet részese ezeknek a folyamatoknak, azaz hogyan kell (kellene) hazánknak kialakítania azokat a képességeket, amelyek lehetővé teszik saját érdekei védelmét és támogatását mind a NATO-ban, mind pedig az Európai Unióban. A kötet meggyőzően érvel amellett, hogy miért elemi érdeke Magyarországnak a provincialitáson való túllépés, az aktív bekapcsolódás a NATO és az Európai Unió politikájának alakításába és megvalósításába.

Deák Péter nagy ívű és élvezetesen szubjektív elemzést írt ebben a könyvében is, melyet ezúton is ajánlunk az érdeklődők figyelmébe.

A montenegrói csatlakozási tárgyalások megkezdése elé

Szerző: Ötvös Péter

Részletek

2012 júniusában Montenegró várhatóan megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. Ez az esemény jó apropót nyújt arra, hogy röviden áttekintsük az ország euroatlanti integrációs folyamatának eddigi legfontosabb állomásait, annak nemzetközi környezetét, azaz a nyugat-balkáni régió és Brüsszel közelmúltbeli és kurrens viszonyát, valamint Podgorica ezzel összefüggő, aktuális biztonságpolitikai kihívásait.

Az 1996-ig a Milosevics-rezsimhez hű montenegrói külpolitikában gyökeres változás vitt véghez Milo Djukanovics, aki azóta is alapvetően meghatározza a podgoricai politikai életet. Az ekkor Szerbiával még államszövetséget alkotó országot a következő években fokozatosan távolítva – a háborús bűnei miatt Európában szalonképtelen – Belgrádtól, hosszú távú célként az euroatlanti integrációt jelölte meg. A Belgrádtól független gazdaságpolitika kiépítését jelezte a német márka 1999. novemberi, majd az euró 2002-es bevezetése is. Bár 2003 elején Podgorica – külföldi, elsősorban Javier Solana nyomására – aláírta az ún. belgrádi egyezményt, amely Kis-Jugoszláviát Szerbia-Montenegró államszövetségére cserélte fel azzal a kitétellel, hogy az államalakulat három évig biztosan nem bomolhat fel, Djukanovics az európai integráció területén is külön úton járt.

Az EU-hoz történő csatlakozás megkerülhetetlen előszobájának számító stabilizációs és társulási megállapodással (Stabilisation and Association Agreement – SAA) kapcsolatos tárgyalások már 2005-ben megindultak. Az EU a szerb-montenegrói államszövetséghez idomulva az ún. twin-track approach elve alapján, mindkét tagállammal párhuzamosan, de külön kezdte meg az egyeztetéseket. Az ország népszavazás útján történt függetlenedése (2006. június 3-a) után a tárgyalások új lendületet vehettek, melynek eredményeképpen az SAA-tárgyalások 2007 márciusában lezárultak, a megállapodás pedig 2010 májusában életbe is lépett. Az Európai Tanács igen hamar, 2010. december 16-án döntött arról is, hogy az országnak hivatalos tagjelölti státuszt ad. Az integrációs folyamat akadálytalanul folytatódott tovább, amikor 2011. október 12-én az Európai Bizottság – éves bővítési jelentéscsomagjában – zöld utat adott a Montenegróval lefolytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez. A montenegrói miniszterelnök 2011 júliusában 2019-re tette a teljes jogú tagság elérésének lehetséges dátumát.

Láthatjuk, hogy Podgorica nem csak a nyugat-balkáni térség többi államához képest, hanem a korábban csatlakozó államokhoz viszonyítva is igen gyorsan haladt az euroatlanti integráció útján. Ennek számos oka közül az egyik legfontosabb a montenegrói fél csatlakozás melletti szilárd elkötelezettsége. Ez a konszenzus igen erős a politikai szereplők körében – ennek jó példája, hogy az ellentmondásos megítélésű, korrupciós ügyekkel és a szervezett bűnözéssel is hírbe hozott Milo Djukanovics 2010 decemberében visszavonult a közélettől, nehogy akadályát képezze az ország további integrációjának (a háttérben ugyanakkor megtartva  befolyását az országot évtizedek óta irányító, domináns Szocialisták Demokrata Pártja (DPS), így pedig a teljes politikai élet felett. Ez a monolitikus pozícióban lévő párt által uralt politikai rendszer – a DPS vezetőinek minden igyekezete ellenére – a jövőben még kerékkötője lehet az EU által megkövetelt demokratikus normák teljesítésének.)

Meglehetősen erősnek mondható ugyanakkor a lakosság elkötelezettsége is az euroatlanti integráció mellett. Erre utal egy 2011-ben végzett közvélemény-kutatás, mely szerint a montenegróiak 75,1%-a véli úgy, hogy az állam függetlensége biztosítja a gyorsabb közeledést az Unióhoz.

Ám az integrációs folyamat gyorsaságának okait nem kereshetjük kizárólag Podgoricában, Brüsszel is számos okból érdekelt a balkáni állam bevonásában. A 2004-es csatlakozási hullám óta ugyanis az EU bővítési folyamata megtorpant. Ennek okai közül – a 2008-ban kezdődött gazdasági válság mellett, amely miatt az Unió kevesebb figyelmet tud fordítani a határain túlra – a legfontosabb az, hogy lényegében „elfogytak” az integrálható országok, az Unió elérte a huntingtoni értelemben vett nyugati civilizáció keleti határait. (A gyakran elavultnak és leegyszerűsítőnek tartott civilizációs paradigma használhatóságát bizonyos értelemben jól jelzi, hogy az azóta csatlakozott, javarészt ortodox keleti kultúrájú Románia és Bulgária felvételét igen sok kritika érte és éri, a Görögország okozta problémákat pedig felesleges részleteznünk. Bár a görög válság elsősorban gazdasági jellegű, és az EU több déli államát érinti, a krízis okai között felfedezhetjük az említett kulturális-civilizációs eltéréseket is.) A bővítés megtorpanásának egyetlen kivételét a „nyugati klubba” illeszkedő Horvátország jelenti, amely Montenegróhoz hasonló gyorsasággal jutott el a csatlakozási tárgyalások megkezdéséig.

Az Uniónak nemcsak a jelenlegi határain túl kezdődő kulturális szakadékkal kellene megküzdeni a bővítés folytatásához, hanem a Keleti Partnerség államaiban a demokratikus hagyományok hiányával, valamint a további bővítést erősen opponáló Oroszország fenyegető közelségével is. Az Unió délkeleti határainál, a Nyugat-Balkánon igen sokrétű és országonként jelentősen eltérő problémák teszik lehetetlenné valamiféle, az eddigi bővítési procedúrával szakító, a térséget egységben szemlélő és kezelő integrációs metódus bevezetését. Bosznia-Hercegovina ingatag államalakulatának összetartásáért, a daytoni rendszer konzerválásáért a nyugat küzd az etnikailag, vallásilag és még számtalan módon megosztott boszniai politikai aktorok centrifugális ereje ellenében. Szerbia csatlakozási folyamatát a háborús múlt, a koszovói kérdés megoldatlansága, valamint az igen erős integrációellenes politikai erők akadályozzák – annak ellenére is, hogy az ország 2012. március 1-jén elnyerte a hivatalos tagjelölti státuszt. Szkopje máig nem tudott megegyezni Athénnal az ország hivatalos nevéről. A vita, amely jelentősen hátráltatja a jogharmonizációt, annak ellenére sem ígér megoldást, hogy Görögországtól – jelenlegi válsághelyzetében – számos nemzetközi szereplő várta álláspontja mérséklését. Albániában pedig, annak ellenére, hogy a csatlakozás szükségessége kapcsán társadalmi konszenzus van, az igen elmaradott, törzsi jellegű társadalmi viszonyokra épült politikai rendszer teszi igen nehézkessé az integráció folytatását. A mindkét említett térségen kívül eső Törökország pedig az Arab Tavaszra reagáló külpolitikai irányváltásával világossá tette, hogy az EU-csatlakozás kérdése, mint prioritás, lekerült politikai napirendjéről.

Brüsszel tehát Podgorica segítségével próbálja meg életben tartani a bővítési folyamatot. Ennek látványos jele, hogy az EU a várakozások ellenére sem használta fel politikai nyomásgyakorlásra a csatlakozási tárgyalások időpontjának kitűzését, és azt hamar 2012 júniusában jelölte meg.

A montenegrói közvélemény Európai Unió melletti elkötelezettségét az is táplálja, hogy a függetlenség óta látványos gazdasági fejlődés indult meg az országban, és a lakosság a csatlakozástól a fellendülés és az életszínvonal-emelkedés egy újabb hullámát várja. Montenegró a Belgráddal történt szakítás után, kis gazdaságként nyitottnak mutatkozott a külföldi befektetésekre, melyek közül – az EU-s és a török tőkebeáramlás mellett – leginkább a látványos orosz gazdasági dominancia említendő. A montenegrói gazdaság a hirtelen növekedés hatására ugyanakkor számos anomáliával is küzd, melyek már rövidtávon is fenyegetést jelenthetnek a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődésére: ilyen a Montenegróban is „felfújt” ingatlanlufi, a kereskedelmi bankok túlzott mértékű hitelezése, valamint – mindennek köszönhetően – az ország gazdaságának szembeötlő érzékenysége a 2008-ban kitört válság hatásaira.

Bár a társadalom egy jelentős (kb. 30-40%-ot kitevő) része még mindig megvalósítható és megvalósítandó célnak látja az uniót Belgráddal, Brüsszel és Podgorica egyetért abban, hogy az Unióhoz történő csatlakozásnak nincs reális alternatívája. Ezt a politikai célt világosan megfogalmazza a 2008. november 27-én elfogadott új, montenegrói Nemzeti Biztonsági Stratégia, mely kimondja, hogy mivel az EU-csatlakozás Montenegró stratégiai prioritása, az ország külpolitikáját az Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikájához, valamint az Európai Biztonsági és Védelmi Politikához igazítják.

Érdemes megjegyezni, hogy a Nemzeti Biztonsági Stratégia még az európai integrációnál is fontosabb célként kezeli a NATO-hoz történő csatlakozást – és teszi ezt annak ellenére, hogy a kutatások szerint a lakosság többsége elutasítja a szándékot. Érdekes, hogy a NATO-ellenesség Montenegróban nem a délszláv háborúból vagy 1999-ből örökölt attitűd, hiszen a trend csak 2006 után fordult meg; a lakosság többsége hat évvel ezelőtt még támogatta az atlanti integrációt. A felmérések eredményei mögött meghúzódó okokat csak találgathatjuk: 2006 és a függetlenség kikiáltása után a kis, nyitott gazdaságú ország lakossága körében minden bizonnyal megerősödött a katonai semlegesség koncepciója, melyet csak erősített a gyors gazdasági fejlődésbe és az életszínvonal növekedésébe vetett hit. A legújabb közvélemény-kutatások szerint azonban 2011. óta a NATO-csatlakozást támogatók száma, ha csak lassan és enyhén is, de emelkedni kezdett – igaz, az 50%-os arányt egyelőre nem érte el. Az utóbbi egy-másfél év trendjéhez köze lehet a gazdasági válságnak, valamint az általa előidézett általános gazdasági és politikai bizonytalanságnak is.

A Nemzeti Biztonsági Stratégia legérdekesebb részei mégis azok, amelyekről nem beszél, a dokumentum ugyanis igen árulkodó „csőlátást” mutat bizonyos kérdésekben. A Montenegróra veszélyt jelentő biztonságpolitikai tényezők között például egyáltalán nem említi a nyugat-balkáni régió instabilitását, amely valójában a legnyilvánvalóbb társadalmi, katonai és gazdasági fenyegetés az országra nézve – ehelyett a távoli Közel-Keletet, a Kaukázust és Észak-Afrikát emeli ki, mint a biztonságpolitikai kihívások gócpontjait. A stratégia mindemellett kizárólag külső fenyegetésként tekint a korrupcióra és a szervezett bűnözésre, mintha azok az országhatárokon belül nem is léteznének, holott a podgoricai kormány épp e két kérdésben kapta a legtöbb kritikát Brüsszeltől, és az Európai Unió épp itt várja a leggyökeresebb fordulatot a csatlakozási tárgyalások sikeres lefolytatásának feltételeként.

Az eddig töretlen integrációs folyamat ellenére jelen pillanatban igen nehéz megmondani, hogy a csatlakozás megvalósulhat-e, és amennyiben igen, milyen távlatban. A legjelentősebb faktor ugyanis, amely jelenleg Brüsszel és Podgorica közeledése ellen hat, egyben a legkiszámíthatatlanabb is. Az Európai Unió bővítési folyamatának jövője igen bizonytalan, és amennyiben az Unió gazdasági, valuta-, valamint szervezeti és működési válsága nyomán Európán belül kiéleződnek az északi és déli országok közötti ellentétek, Montenegró integrációja is meghiúsulhat.

2012. május 29.


Irodalom:

Bakó Tamás: Ma is így döntenének – mérleg az önálló Montenegró létrejöttéről és fejlődéséről.  Európai Tükör 2011/6. pp. 68-79.

EU bets on Montenegro to keep enlargement alive. EurActiv, 2011. október 12.

Milosevics, Milena – Karabairisz, Aposztolisz: A mini crisis in Podgorica tells us much about Montenegrin politics. TransConflict, 2011. január 17.

Montenegro Defence Strategy, 2008

Morrison, Kenneth: Montenegro – assessing five years of independence. TransConflict, 2011. május 10.

Pámer Zoltán: A Nyugat-Balkán és az európai integráció. Magyar Tudomány CLXIII. pp. 432-441.

Radevics, Rajko: The new National Security Strategy of Montenegro is accession to NATO. Western Balkans Security Observer, 2009. január-március pp. 92-96.

Mission Al Jazeera

KÖNYV
Szerző: Josh Rushing

 

Részletek (angolul)

The book titled Mission Al Jazeera was written by Josh Rushing, a former US. marine, who is currently a correspondent for Al Jazeera English.

KONYV_Josh_RushingAfter the US invaded Iraq, he was sent to a media center in Doha, Qatar, where he worked as a media officer. During his time in Qatar he worked with the correspondents of Al Jazeera, and learned about the culture and the political differences between the Arabic countries. He realised that the american citizens (and other people in world as well) misunderstood the situation in Iraq, due to the fact that they either had no or little knowledge about the Middle East and Iraq, or  they were listening to or reading reports of the war, that were objective, and didn’t show what kind of effect it had on the Iraqi people, or how they viewed a certain attack, because the US. soldiers were unwilling to cooperate with e.g.: the Al Jazeera correspondents. When he wanted to let other people know about this, he was silenced by the Pentagon, and eventually decided to leave the Marines, so that he could tell the truth about the situation in Iraq and that Al Jazeera isn’t just the mouthpiece of Al Qaeda and a terrorist station.

He shows the reader what really goes on at the offices of Al Jazeera,which is now trying to reach an international audience, by establishing Al Jazeera English in Washington.

Önrendelkezés vagy okkupáció. Ukrajna és Oroszország konfliktusának háttere, hatása az európai biztonságra

Pilis TV – felvétel

Részletek

Ukrajna és Oroszország konfliktusának háttere, hatása az európai biztonságra
2014. májusi kül- és biztonságpolitikai klub

Vágatlan felvétel:

Civil szervezetek az európai biztonságért könyv

Saját kiadvány
Szerző: BHKKA

Részletek

A Civil szervezetek az európai biztonságért könyv és az ehhez kapcsolódó dokumentumok a mai naptól elérhetőek a weboldalunkon.

Letöltések:

Civil szervezetek az európai biztonságért könyv

Civil szervezetek az európai biztonságért összefoglalás

NGOS for the European security – Informative sheet 09.05.2011. ENG

Biztonságpolitikai prognózis 2015

Saját kiadvány
Szerző: BHKKA

Részletek

A világ jövője – Biztonságpolitikai prognózis 2015-ig

A Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja (BHKK) egy igencsak hiánypótló biztonságpolitikai prognózist készített, amely feltérképezi mind a globális, mind a regionális trendeket arra vonatkozóan, hogy milyen biztonsági kockázatokkal szükséges számolnunk az elkövetkezendő években.

A tanulmánykötet letölthető erre a linkre kattintva.

http://genericinfo.org/valtrex/>