Munkacsoportok

Afganisztán munkacsoport

Hamarosan.

Afganisztán és Karzai jelenlegi kül-és biztonságpolitikájának kiterjesztése

Másfél éve vita zajlik Afganisztán és az USA között kötendő biztonsági megállapodásról. A vita a stratégiai együttműködési szerződés aláírása után került a nemzeti és nemzetközi politikai szakértők megfigyelésének központjába .

A biztonsági megállapodás, amely a stratégiai szerződés alapján fog létre jönni, nagy szerepet játszik a jelenlegi és jövőbeli Afganisztán bel- és külpolitikájában egyaránt.

Hamid Karzai a biztonsági megállapodást olyan eszközként használja, melynek segítségével az ország érdekeit kívánja maximálisan érvényesíteni, fenntartható biztonságot szeretne elérni.

Másfél éve vita zajlik Afganisztán és az USA között kötendő biztonsági megállapodásról. A vita a stratégiai együttműködési szerződés aláírása után került a nemzeti és nemzetközi politikai szakértők megfigyelésének központjába .

A biztonsági megállapodás, amely a stratégiai szerződés alapján fog létre jönni, nagy szerepet játszik a jelenlegi és jövőbeli Afganisztán bel- és külpolitikájában egyaránt.

Hamid Karzai a biztonsági megállapodást olyan eszközként használja, melynek segítségével az ország érdekeit kívánja maximálisan érvényesíteni, fenntartható biztonságot szeretne elérni.

Az afgán köztársasági elnök akkor is kijátszotta a megállapodás véglegesítésével kapcsolatos kártyát, amikor az USA Karzai beleegyezése nélkül, közvetlen módon támogatta a tálibok politikai irodáját Katarban, melyre a tálibok saját jelképeiket tűzték ki, a fehér zászlót és az Afganisztáni Iszlám Emirátus címerét.  Noha az USA erősíteni akarta a békefolyamatot Afganisztánban a hivatalos kormány és a talibok között, Karzai elégedetlen volt, mert ő kívánta  a béketárgyalást elindítani, melyben az általa létrehozott Béketanács kapta volna a kulcsszerepet. Az afgán kormány az eseménnyel szembehelyezkedett és hogy az ellenállást erősítsék, felfüggesztették a két ország közötti bilaterális biztonsági megállapodásokról szóló tárgyalásokat.[1]

Az ellenállást nemzetközi szinten is figyelemmel követték, a világ nagy és feltörekvő hatalmai is kritizálták a folyamatot és a Karzai-féle álláspontot támogatták. A tárgyalások a tálibok emigráns kormányának bezárásával újrakezdődtek és a két ország közötti viszony is rendeződött.

A tárgyalások újrakezdését követően július végén az Egyesült Államok nagykövete Kabulban kijelentette, országa azt várja, hogy októberig véglegesítésre kerüljön a két ország közötti biztonsági megállapodás, ugyanis a késleltetésnek semmi okát nem látják, ráadásul minél hamarabb írják alá a papírokat, Afganisztánnak annál több előnye származna belőle. Ezzel szemben az afgán vezetőség egyre több időt kért, arra hivatkozva, hogy a megállapodás aláírását nem szükséges siettetni, és amíg az összes feltételt el nem fogadják, addig nem írják alá a megállapodást. A külügyminisztérium szóvivője pedig kijelentette, hogy ez a megállapodás csak 2015 után lesz aláírva.[2]

Hamid Karzai elnök és a kormánya az amerikai állásponttal szembem folyamatosan a saját feltételeikre hivatkozva tolták ki a folyamat időpontját.

Mik lehetnek a feltételek? 

Karzai elnök szerint Afganisztánnak a saját érdekeit kell követnie a biztonsági megállapodások kapcsán, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy ezt az afgán nép is jóváhagyja.  Több  NATO tagállam  jelezte, hogy 2014 után is jelen maradnának a térségben, azonban ehhez is szükséges az afgánok jóváhagyása. A két témáról a szokásoknak megfelelően a Loja Dzsirgában fognak tárgyalni.

„A biztonsági megállapodás aláírásához a feltételeink elfogadása nagyon fontos, amely stabilitást, teljes biztonságot, gzadasági előrehaladást és az ország biztonsági erőinek megerősítését biztosítja számunkra.”[3]

Az afgán köztársasági elnök szerint ahhoz, hogy a tálibokkal külföldi beavatkozás nélkül közvetlen módon tudjanak tárgyalni, az amerikaiaknak hatást kell gyakorolniuk Pakisztánra, hiszen amíg a déli szomszéd nem szűkíti a tálibok lehetőségeit, addig a tárgyalások is eredménytelenek maradnak.[4]

Hamid Karzai azt is nyilvánosságra hozta, hogy az utóbbi években tizenkilencszer tett látogatást Pakisztánban, ahol a terrorizmus elleni küzdelem fontosságára felhívta a pakisztáni politikai vezetők figyelmét, ám ez idáig nem látta ennek eredményét. Bár Karzai először visszautasította az új pakisztáni elnök meghívását, később mégis elfogadta, annak érdekében, hogy pontot tegyenek a tálibokkal való együttműködési és támogatási folyamatban.[5]

Karzai elnök 2013. szeptember 21-én az Argbeli (köztársasági elnöki palota) ifjúsági találkozón mondott beszédében kifejtette álláspontját.

Fontosnak tartja a NATO és az amerikai katonai jelenlétet az országban, azonban hozzátette, hogy most elsősorban az afgán nép érdekeit kell összeegyeztetni. „Alapvető érdekünk a tartós biztonság. Az országunk és a térségünk helyzetéről megbizható elemzéssel rendelkezünk, és azt is tudjuk, hogy kik azok, akik nem akarják, hogy erős államunk legyen, kik azok, akik öngyilkos merénylőket küldenek. Még azt is tudjuk, hogy ezekben USA-nak milyen szerepe van. NemAfganisztánban van az ellenség, hanem a határainkon túl. Azt kérjük az USA-tól, tisztázza álláspontját a következőkkel kapcsolatban: Mi a terrorizmus megközelítése? Ki az ellenség? És mi kikkel vagyunk háborúban? Vajon az országban lévő tálib az ellenségünk?”

Az igazi ellenség ott van, ahol rendes iskolákban arra tanítják őket, hogy az afganisztáni biztonság ellen fellépjenek. Az igazi tálibok és terroristák Afganisztán határain túl vannak, és nemzetközi támogatást élveznek. Ezért a biztonságunk csak kívülről érkező fenyegetés alatt áll.

Karzai elnök szerint a 2014. évvel kapcsolatos félelmeket a külföld terjeszti, hogy kikényszerítse a biztonsági megállapodás aláírását.

A köztársasági elnök a Pakisztán felől érkező rakétatámadásokról azt mondta, hogy ezekre Afganisztán nem akar katonai választ adni és csak a diplomáciai úton kívánja megoldani a problémákat.  Ezzel kapcsolatban a pakisztáni kormányfőnek üzenetet is küldött.

Hozzátette, hogy az Egyesült Államokkal való biztonsági szerződésről a világ más országaival is tárgyal. A két legfontosabb Kína és Oroszország, akiktől véleményezést is kért ez ügyben.[6]

Pakisztánnak nagy szerepe van az afganisztáni biztonsági helyzet alakításában azzal, hogy támogatja-e a tálibokat vagy sem. Jelenleg Pakisztán folyamatos nyomást gyakorol a tálibokra napról-napra szűkítve a Talibán mozgásterét. Tehát egy folyamatos és erőszakos harc zajlik Pakisztán és a tálibok között. Ha figyeljük a Pakisztánból érkező napi híreket, akkor világossá válik az, hogy mind a két országban összehangolva hajtják végre a terrorista merényleteket. Továbbá az afganisztáni tálibok több magas rangú vezetőjét is a pakisztáni börtönökben találjuk.

Srtaj Aziz, a pakisztáni miniszterelnök külügyi tanácsadója legutóbb azt nyilatkozta, hogy az öngyilkos merényleteket nem tudják ellenőrizni és azok teljes mértékben a pakisztáni állam fennhatóságán túl vannak.[7]

Mióta Afganisztánban megalakult a Béketanács, Pakisztán, hogy elősegítse az afganisztáni béketárgyalások sikerességét, a tanács kérésére szabadon engedte a tálibok legfelsőbb vezetőit, 2013. szeptember 21-én az egyik legfontosabb szerepet játszó tálibot, Mullah Abdul Ghani Baradart.[8]   Mullah Baradar Mullah Umer helyettese, a tálibok szervezetének a jobb keze.[9] A tálibok szabadon bocsátása azóta is folyamatos.

Ez a pakisztáni intézkedés nagy népszerűségnek örvend Afganisztánban, az ország külügyminisztériuma annak ellenére is pozitívan fogadta a hírt, hogy Mullah Baradart az afgán hivatalnokok kezébe nem adták ki.

Janan Muszazai, az afgán külügyminisztérium szóvivője tájékoztatást adott, hogy  Mullah Baradart  hivatalos kérésre  engedték szabadon Pakisztánban és most egyelőre családjánál pihen, majd később bekapcsolódik a béketárgyalásokba.[10]

Ezzel kapcsolatban a politikai szakértők azt a kritikát fogalmazták meg, hogy Afganisztánnak nincsen megbízható béketárgyalási programja. Mullah Baradar nem az első tálib, aki kiszabadult, előtte Pakisztán már sokakat szabadon engedett, de Afganisztánnak sohasem sikerült belőle profitálnia. Másrészről Mullah Baradar még mindig pakisztáni kézen van, s amíg börtönben volt a Talibán is számos változáson ment keresztül, melyben neki már nem volt szerepe.[11]

Pakisztán az afganisztáni békefolyamat erősítése céljából az afgán kérésre eddig 33 magas rangú tálib vezetőt engedett szabadon.[12]

Mullah Baradar kiszabadulását a Talibán nem vette tudomásul. Mullah Zabihullah Mujahid azt állította, hogy Mullah Baradar még mindig a pakisztáni ügynökök kezén van, eddig a családja sem látta őt, és egészségi állapota is nagyon rossz.[13]

Visszatérve az Afganisztán-USA között kötendő biztonsági megállapodásra, Afganisztánban eddig 27 jelölt jelentkezett és töltötte ki a hivatalos papírokat a 2014 áprilisában tartandó köztársasági elnöki választásokra. Ebben az az érdekes, hogy a jelölteknek hatalomra kerülésük esetén a biztonsági megállapodás megkötése lenne az első kezdeményezésük, ezzel erősítve a két ország közötti kapcsolatokat.

Annak ellenére, hogy Karzai az afgán nép feltételeit szem előtt tartva halogatja a megállapodás aláírását, a végső döntést, vagyis a feltételek ratifikációját a képviselőkre hagyja, de nem a parlamentre, hanem a történelmi Loja Dzsirgára, melyet azóta össze is hívott. A megállapodás aláírását a Loja Dzsirga képviselőinek döntésétől tette függővé.[14]

Úgy látszik, hogy a Karzai-féle állásfoglalás az Amerikai Egyesült Államokat bizonytalan helyzetbe hozta. 2013. október 10-én John Kerry, az USA külügyminisztere előre nem egyeztetett találkozóra érkezett Afganisztánba, hogy közös pontokat keressenek a biztonsági megállapodással kapcsolatban, és meggyorsítsák annak aláírását.

Ez nem lehetett könnyű munka, a tárgyalás huszonnégy órát vett igénybe, eközben az amerikai államtitkár háromszor is visszament az Argból az USA nagykövetségére konzultálni egyes kérdésekről.

A megbeszélést követő másnap késő esti sajtótájékoztatón Karzai elnök bejelentette, hogy a fontos pontokban megegyeztek, és ezt közös dokumentumban rögzítették is. Az USA deklarálta, hogy tiszteletben tartja Afganisztán nemzeti szuverenitását, területén egyoldalúan katonai műveleteket nem hajt végre, további civil áldozatok nem lesznek és az ország materiális értékeit is óvja. A megszállást illetően is sikerült közös nevezőre jutnia a két félnek, melynek eredményeképp USA elfogadta Afganisztán feltételeit. Megszállásnak a következőket minősítették: katonai beavatkozás, rakétával való támadás, továbbá a terrorista akciók, melyeket a tálibok, öngyilkos merénylők követnek el, akik Karzai szerint főként a szomszédos országokból érkezhetnek. Karzai elnök azt is hozzátette, hogy a tárgyalás során a külföldi katonák büntetőjog alóli mentességének kérdése is felmerült, de ezen a ponton még nem tárgyaltak róla, mivel az egész folyamatról az országos népi Loja Dzsirga fog döntést hozni és ezt követően majd a ratifikációért országgyűlésre fogják küldeni a megállapodást.

Az USA külügyminisztere elfogadta az afgán kormány feltételeit.  A katonák mentességi jogát illetően azonban kijelentette, hogy mentelmi jog nem létezik. Mivel ha egy katona bűnt követ el, akkor mindenképen felelősségre vonják. Ezt viszont csak az amerikai alkotmány szerint lehet megtenni, ebből következően amerikai katonát lehetetlen más országok büntetőjoga szerint büntetni. Erre bizonyítékképpen felhozta, hogy a jogsértést elkövetett katonák már amerikai börtönökben vannak. [15]

Összegzés:  

A mai Afganisztán  fő problémája a kezdetektől fogva a tálibok jelenléte. A rendszer az elmúlt 12 évben folyamatosan velük volt elfoglalva, de a törekvések ellenére a megbékélés ügye nem haladt, mivel a tálibok a mai napig biztonságban tudnak élni Pakisztánban. Ezért kéri Afganisztán az USA-t, hogy szólítsa fel Pakisztánt a tálib búvóhelyek felszámolására.

Nem tudjuk, hogy ez az új kül- és biztonságpolitikai játszma mennyire lesz gyümölcsöző Karzai számára, de ha a két ország nem tud közös álláspontot kialakítani, nem írják alá a biztonsági megállapodást, akkor az USA kivonul Afganisztánból, hasonlóan az iraki kivonuláshoz. Az arab országban az volt a vita tárgya, hogy az iraki országgyűlésben nem biztosították az amerikai katonák számára a büntetőjogi mentességet. Afganisztán feltétele viszont, hogy az USA bírja rá Pakisztánt tálib politikájának megváltoztatására, a tálib-afgán békekötés támogatására.

Kérdés, hogy Afganisztán önállóan fenn tudja-e tartani a jelenlegi relatív biztonságot az USA teljes kivonulása esetén.

Az amerikai katonák teljes kivonása után új korszak kezdődik, megváltoznak a regionális viszonyok. Pakisztán szerepe megerősödik, ami az afganisztáni stabilizálódást veszélyeztetheti.  Oroszország, Kína és India befolyása nő a térségben, ezen országokkal már megkezdődött a kapcsolatok erősítése, főleg a pakisztáni rakétatámadások után, amikor az USA Afganisztán kérése ellenére nem vonta felelősségre Pakisztánt, így erősödtek az afgán-indiai katonai kapcsolatok.

Az új szereplőkkel való kapcsolatot majd a következő tanulmányunkban fogjuk részletesebben elemezni.

Köszönöm Varró Virág és Novák Viktor segítségét.

Samay Mohammad Ali

 

 


[1] Nathan és Yaroslav [2013.06.19]: Karzai Suspend U.S. security Talks, THE WALL STREET JOURNAL, http://online.wsj.com/article/SB30001424127887323893504578554860777787962.html, internet, 2013.09.26.

[2] Fauzia Ehsan [1392.05.07]: USA oktoberig várjuk a biztonsági megállapodás aláírását, VOA Ashna, Kabul, http://www.darivoa.com/content/afghanistan-usa-bsa/1712125.html, internet, 2013.09.26.

[3] Hakimi [2013.08.25]: Karzai: biztonsági megállapodás Afganisztán számára jót tesz, 8am, http://8am.af/1392/06/03/karzai-security-agreement-afghanistan/ internet, 2013-09-27.

[4] Aziz Hakimi [2013.08.27.]: USA totál biztonságot biztosíti Afganisztánban?, 8am,  http://8am.af/1392/06/05/us-afghanistan-security-agreement/ internet, 2013.09.27.

[5] Hakimi [2013.08.25]: Karzai: biztonsági megállapodás Afganisztán számára előzményes, 8am, http://8am.af/1392/06/03/karzai-security-agreement-afghanistan/ internet, 2013-09-27.

[6] Hamid Karzai [2013.09.21]:  Fiatalok országos találkozója, rendezvény a köztársasági elnökség irodájában, http://president.gov.af/ps/news/24472, internet, 2013.09.27.

[7] Sartaj Aziz [2013-09-30]: Pakistan does not have any control on suicide attacks, Tolo News, http://www.tolonews.com/en/afghanistan/12120-pakistan-does-not-have-control-on-suicide-attacks-aziz, internet, 2013-10-06.

[8] Pakisztán [201309.21]: Afghan Takiban Leader Mullah Baradar released, Geo news, http://www.geo.tv/article-119211-Afghan-Taliban-leader-Mullah-Baradar-released-FO-, internet, 2013.09.26.

[9] Pakisztán [201309.21]: Afghan Takiban Leader Mullah Baradar released, Geo news, http://www.geo.tv/article-119211-Afghan-Taliban-leader-Mullah-Baradar-released-FO-, internet, 2013.09.26.

[10] Farakhabar [2013.09.22]: kerekasztal beszélgetés, Tolo News, http://tolonews.com/en/farakhabar/12034-farakhabar-22-september-2013, internet, 2013.09.27.

[11] Farakhabar [2013.09.22]: kerekasztal beszélgetés, Tolo News, http://tolonews.com/en/farakhabar/12034-farakhabar-22-september-2013, internet, 2013.09.27.

[12] BBC فارسی [2013.09.21]: Pakisztán kiengedte Mullah Baradart a börtönből, http://www.bbc.co.uk/persian/afghanistan/2013/09/130919_k03_pakistan_freed_ghani_brader.shtml, internet, 2013.09.27.

[13] Tahir Khan [2013.10.09]: Pakistan has not freed Mullah Baradar, says Afghan Taliban, The Express Tribune, http://tribune.com.pk/story/615627/afghan-taliban-say-pakistan-still-keeping-mullah-baradar-in-jail/, internet, 2013.10.11.

[14] Jawed stanakzai [2013.10.10]: Details About Karzai’s Jirga Emerge, Tolo News, http://www.tolonews.com/en/afghanistan/12244-details-about-karzais-jirga-emerge-under-scrutiny, internet, 2013.10.11.

[15] Hamid Karzai és John Kerry [2013.10.12]: Afganisztán és az USA megállapodtak a fontos pontokban, köztársasági elnökség irodája, http://president.gov.af/ps/news/25304, internet, 2013.10.18.

Törökország munkacsoport

Hamarosan.

http://genericinfo.org/valtrex/>