Reflexió egy nemzetközi konferencia kapcsán / Dr. Kis-Benedek József

2017. december 10.

A Biztonsági és Honvédelmi Kutatási központ képviseletében 2017. november 29. és december 2. között Rómában részt vettem az Euromed dialógus think thank szakértői megbeszélésein és az ezt követő konferenciáján. A rendezvényt harmadik alkalommal szervezték, célja a Mediterránium és a tágabb Közel-Kelet országai biztonságpolitikai kutatással foglalkozó intézeteinek, politikai vezetőinek eszmecseréje, egy fél nap szűkebb (szakértői) körben, majd három napon keresztül konferencia keretében tájékoztatók meghallgatására került sor. A konferencián mintegy hatszáz fő vett részt, a szűkebb rendezvényen hozzávetőleg hatvanan voltunk. A találkozó jelszava „pozitív agenda a felfordulást követően”. A jelszó jellemző volt a teljes rendezvény során, nem csak a kihívások emlegetéséről volt szó, hanem a megoldásról, a Mediterránium egymásra utaltságáról, a közös felelősségről, egymás megértéséről és segítéséről és nem utolsó sorban gazdasági beruházások beindításáról, amihez hozzájárult nagy multi cégek vezetőinek részvétele. Felmerült a térségnek adandó Marshall segélyhez hasonló megoldás lehetősége, de inkább szükségessége is. Kérdésként vetődött fel, hogy a Közel-Keleten meddig maradnak meg a mesterséges határok?

Mivel harmadszor rendezték meg az összejövetelt, érezhető volt az egymásra épülés, a korábban tárgyalt témák kiegészítése. Az előkészítést mi sem jellemzi jobban, hogy egy év alatt tíz előkészítő konferenciát rendeztek, például olyan témában, mint a fiatalok és a nők helyzete, illetve a Daesh (Iszlám Állam).

Alapgondolatként a jelenlévők többsége kiemelte a közel-keleti változásokat, amelynek a lezárulásáról még nem beszélhetünk. Kiemelték a biztonsággal foglalkozó intézmények hiányát, ami Európához képest (NATO, EU) nagy hátrány a térségben. Az energiahordozók változásával számolni kell azzal, hogy az Öböl-menti országok szerepe hosszú távon csökkenni fog. A rezsimek többsége a változást nem akarja elfogadni. Új tendenciaként nyilvánul meg az országok közötti konfrontáció (Szíria, Szaúd-Arábia). Az USA kivonulása a térségből regionális tényezők megerősödését hozta magával. Az USA számára az olaj fontosságának csökkenése miatt egyre kevésbé fontos a térség. A török-orosz közeledésnek oka lehet a Közel-Keleten kialakult anarchia is. Sajnálatos, hogy a nagy országok között nincs együttműködés. Jó lenne, ha az Egyesült Államok és az EU politikája nem lenne tele ellentmondásokkal. Többen felhívták a figyelmet a kutató intézetek felelősségére. Sajnálatos, hogy nincs interdiszciplináris kutatás. Az egymás elleni koalíciók létrehozásának nincs értelme. Az sem megoldás, hogy Európa csak a szankciók végrehajtásában vesz részt. A Daesh ideológiáját nem győzték le. A Daesh elleni műveletek katonailag rendben vannak, de a politikai oldalról ez nem mondható el. A térség kihívásai káosz, konfliktusok és kompromisszumok formájában nyilvánulnak meg. Többen azon az állásponton voltak, hogy Iránt nem szabad marginalizálni.

Törökországgal kapcsolatban olyan álláspont alakult ki, hogy számos kérdésben rosszul kalkulált. Elveszítette az Iszlám Testvériséget, rosszul számított Szíria ügyében, ugyanakkor a PKK továbbra is aktív.

A résztvevőket illetően határozottan érezhető volt, hogy az Egyesült Államokat alacsonyabb szinten képviselték és kevésbé érdeklődik a térség iránt. Többen említették az új adminisztráció határozatlanságát és stratégiájának hiányát. 2016-ban John Kerry külügyminiszter képviselte az Egyesült Államokat, az idén a térséget felügyelő külügyminisztérium helyettes államtitkár. Oroszországot, mint minden évben, az idén is Szergej Lavrov külügyminiszter, szakértői szinten pedig az Orosz Föderáció Külügyi Intézet vezérigazgatója képviselte. Csak egyetlen államfő, a libanoni volt jelen, aki hazáját túlzottan pozitív színben tüntette fel. Külön kiemelte a keresztények és a muzulmánok együttélésének fontosságát, a szír polgárháború hatását Libanonra, különös tekintettel a menekültekre. Előadása alatt az olasz államfő is meghallgatta.

Kiemelt figyelmet kapott a Daesh helyzete, az iraki és szír válság. Az előadók hangsúlyozták, hogy nem a Daesht győzték le, illetve szorították vissza, hanem a Kalifátust. A Daesh helyi tevékenységével, továbbra is számolni kell. Bőven rendelkezik még helyi támogatókkal, a külföldi harcosok pedig vagy visszatérnek hazájukba, vagy új helyen keresnek „munkalehetőséget”. A Daesh globális jelenség, a Kalifátus máshol fog működni, a „gépezet” továbbra is aktív. A vallási közösségek (keresztények, jazidik) is militarizálódnak. Az Arab Liga főtitkára szerint a szír vezetés egy éven belül visszaszerzi a hatalmat az ország teljes területe felett.
A közelmúltban történt Sínai-félszigeti merénylet kapcsán az egyiptomi kutató elmondta, hogy az erőszak a félszigeten 2011 óta meglehetősen aktív, a Daesh helyi szervezete szeretne az iraki, illetve szíriai szervezet utóda lenni.

Az iraki külügyminiszter kiemelte, hogy országában a Daesh ellen az erők az egység jegyében harcoltak, ugyanakkor a kurd problémákról nem szólt. Hangsúlyozta, hogy Irak a Daesh elleni küzdelmében több országból érkezett katonák ellen harcolt, ezért legitim jogának tekinti, hogy országa újjáépítését segítse a nemzetközi közösség. Kiemelte a külföldi országok iraki beruházásának jelentőségét, az országnak biztonságra és gazdasági segítségre van szüksége.

Az iráni külügyminiszter hangsúlyozta országa regionális szerepét, kiemelte, hogy amíg más államok biztonságukhoz katonai támogatást kapnak, addig Iránnak saját magát kell megvédenie, ráadásul úgy, hogy évekig brutális szankciókkal nézett szembe. Iránnak nem áll szándékában senkit sem megtámadni, sőt igyekszik különféle régiókat összekapcsolni. Értékelése szerint gazdaságilag ott áll, mint 15 évvel ezelőtt állt Törökország. Törökországban, Szaúd-Arábiában alapvető változások történtek, míg Irán stabil ország. Hiányzik a fegyverkezéssel kapcsolatos megállapodás a térségben. Irán a szankciók miatt kénytelen volt aszimmetrikus képességeket kifejleszteni. Sajnálatos, hogy az Egyesült Államok jelenlegi adminisztrációja a személyes kapcsolatokat preferálja és a külpolitikát nem a külügyminisztériumon keresztül gyakorolja. Az Európai Unióval kapcsolatosan megjegyezte, a gazdasági együttműködést nem a közös, hanem az egyes országok kezdeményezései motiválják. A Daesh civilizációs fenyegetést jelent, Iránt ugyanakkor segítette az arab országok összeomlása. Utalt arra, hogy a háborúkat ki kezdte és kinek a támogatásával.

Az együttműködés legnagyobb akadálya a bizalom hiánya.

Szinte valamennyi arab (iszlám) résztvevő kiemelte a palesztin kérdés rendezésének fontosságát, mint a közel-keleti béke legfontosabb zálogát (ennek tükrében sajátos az amerikai elnök december 6-i döntése Jeruzsálem státuszáról). Valamennyien a két nép, két állam megoldást preferálták. Az izraeli kutató kifejtette, hogy Izrael igyekezete sikeres volt, távol tartotta magát az arab tavasz konfliktusaitól. A palesztin-izraeli konfliktus háttérben maradt A palesztin-izraeli együttműködés témájában megváltoztak a követelések. A Hamasz-Fatah megállapodást még korai értékelni. Nem megnyugtató, hogy a konfliktus kiterjedt Ciszjordániára is. Izrael egyedül nem tudja megoldani a konfliktust, szükség lenne a szunnita államok támogatására. Az izraeli fél is kiemelte, hogy a ISIS/ Daeshnak nincs vége, komplex kezelés van, de megoldás nincs.

Federica Mogherini EU kül-és biztonságpolitikai főképviselő – kiemelve a szervezet térségbeli szerepét – hangsúlyozta, hogy Líbiában 30 ezer embert képeztek ki határvédelemre. A NATO és az EU közötti versengésnek nincs alapja. Fő feladat a válságkezelés, ebben a két szervezet egymást kiegészíti. Kiemelte, hogy a menekültválság nem biztonsági, hanem humanitárius probléma. Szíriát nem csak a Daesh miatt hagyták el, hanem az Aszad rezsim politikája miatt is. Célzott fejlesztésekre van szükség, az élet újrakezdéséhez több helyen igen sok pénzre van igény. Az asztanai folyamatot folytatni kell, különös tekintettel a de- eszkalációs zónákra. A normál életbe való visszatéréshez békére van szükség. A békemegállapodáshoz viszont nélkülözhetetlen az ENSZ, ezért – mint fogalmazott – minden út Genfbe vezet.

Az EU alapelve az iráni atomprogrammal kapcsolatban világos: a nagy munkával létrejött megállapodást nem szabad megváltoztatni, ebben valamennyi EU tagállam egyetért. Ezzel kapcsolatban Lavrov külügyminiszter is egyértelműen fogalmazott, megjegyezve, hogy a megállapodás iráni részről való betartását a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség többször is megerősítette.
Lavrov kiemelte, hogy Szaddám Huszein és Moammer Kaddáfi eltávolítása miatt a két ország életét alig lehet visszaállítani a normális kerékvágásba.

A NATO főtitkár helyettese kiemelte a szövetség szerepét az Isztambuli Megállapodás óta. Az európai terrortámadásokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy azok többségét nem közel-keleti, hanem Európában született radikális személyek hajtották végre.
A szaúdi külügyminiszter élesen bírálta Iránt, regionális terjeszkedéséért, országa megtámadásáért Jemenből, terrorszervezetek támogatásáért és általában a térség biztonságának megzavarásáért.

A terrorizmus kapcsán folytatott panelbeszélgetésekben kiemelték, hogy bár a Daesh elleni katonai támadást siker koronázta, nem a Daesht, hanem a Kalifátust semmisítették meg. A Daesh tovább él, gerilla szervezetté válik és merényleteket fog végrehajtani nem csak a térségben, hanem azon kívül is. A radikalizmus terjed, de el kell különíteni a közel-keleti és az európai radikalizmust. A Közel-Keleten a konfliktusok gerjesztik, elég csak a palesztin menekülttáborokra gondolni, például Libanonban. Az ott felnőtt perspektíválatlan fiataloktól mit várunk? A nyugati radikálisok „agymosáson” mennek át, ezeket radikális imámok, vagy szervezetek végzik. A védekezés nem lehet kampányszerű, rövid és hosszú távú stratégiákra van szükség. A viszonylag sikeres deradikalizációs programot folytató Marokkó képviselője elmondta, hogy a belső biztonsági szolgálatot és a rendőrséget egyesítették (marokkói FBI), ezzel jelentős együttműködési problémákat oldottak meg. Szociális területen gondoskodnak a legszegényebbekről, ahol lehet, munkalehetőséget biztosítanak. Felülvizsgálták az oktatási programokat, a történelemkönyveket (ki kit győz le). Bevezették a vallási felügyeletet.

A francia Olivier Roy professzor felhívta a figyelmet, hogy a laikus Franciaországban az állam vallási kérdésekkel nem foglalkozik. Létezik egy iszlám és egy vallási vonal. Nehéz elmagyarázni, hogy a harcolni akaró iszlám a béke vallása. A radikálisok harcolni akarnak. Ha fellépünk a burka viselése ellen, akkor tovább gerjesztjük a hangulatot. A vallást rehabilitálni kell és nem ellene harcolni. Igazi vallási szabadságot kell adni az embereknek. A radikalizmusnak nem egy, hanem sok oka van. Az oktatás nagyon fontos. Belgiumban előfordult, hogy egy teljes középiskolai osztály diákjai mentek ki együtt Szíriába. A deradikalizációs programot ott kell folytatni, ahol keletkezik. Az állam csak állami feladatokban tud tevékenykedni, a civil társadalmat nem ismeri. A civil szervezetek szerepe óriási. Az államnak tudomásul kell vennie az egyház globalizálódást, kapcsolatait. A határokat ebből a szempontból nem lehet lezárni.

Az Irakból és Szíriából visszatérő csoportok nem homogének. Az ezzel kapcsolatos – főként média állásfoglalások – gyakran túlzott fenyegetést vizionálnak.

Az egyik panel végén a menekültek kapcsán felszólalt Gaziantep polgármester asszonya. A kétmilliós török város a szír-török határ közelében található, a polgárháború óta mintegy 600 ezer menekült érkezett a városba. A polgármester asszony arról beszélt, mekkora nehézséget okoz ennyi ember ellátása; a menekültek többsége nő, akik gyermekükkel érkeztek, legtöbbjük özveggyé vált, házukat lerombolták. A menekültek között kb. 60 ezer gyerek van, akiknek iskoláztatását a városnak kell megoldania. Külön köszönetét fejezte ki a japán kormánynak, amelytől három milliárd!!! dollár támogatást kapott Törökország.

Budapest, 2017. december 10.

http://genericinfo.org/valtrex/>