Törökország dosszié

Előzmények

November 20‑án újabb fordulatot vett Törökország részvétele a szíriai válságban, miután az orosz légierő bombatámadásai által támogatott szíriai kormánycsapatok visszavettek néhány szíriai türkmén falut. A török álláspont szerint ez az akció csak és kizárólag civil lakosok ellen irányul, s így semmi köze sem volt a terrorizmus elleni küzdelemhez. Az orosz akciót elítélte Ahmet Davutoğlu török kormányfő is. November 22‑én Ahmet Davutoğlu elrendelte a szíriai türkmén települések védelmét, mondván, amennyiben az Iszlám Állam elleni hadmozdulatokra kerülne sor, „koordinálni” kell, azonban ezzel az ürüggyel nem kerülhet sor a szíriai türmenek elleni tömegmészárlásra. Davutoğlu azt is bejelentette, hogy nem csak a szíriai türkmen falvak védelmére szükséges intézkedéseket hoztak, de megtettek mindent egy esetleges Törökország elleni támadás esetére is.

Az incidens

A már érlelődő török-orosz légi összeütközés november 24‑én be is következett. A török légvédelem, határsértés ürügyén törökországi idő szerint 9 óra 20 körül lelőtt egy Szíriában operáló orosz vadászgépet. A török kormányforrások szerint a gépet az akció előtti öt percben tíz alkalommal is figyelmeztették. Ezt a tényt amerikai katonai források is megerősítették. Ugyanakkor, a már szír terület fölött katapultáló pilóták egyikével a szíriai türkmén brigádok végeztek. Ez súlyos megsértése annak a katonai szabálynak, miszerint levegőben tartózkodó ejtőernyősre nem lehet lőni. Igaz, az ezt bemutató felvételen jól hallható, hogy török nyelven próbálták valakik a tüzelést leállítani, mondván, hogy foglyokról van szó.

A lehetséges következmények

Berat Albayrak, az új török kormány energia- és természeti erőforrásügyi minisztere még november 24‑én tartott beiktatási beszédében kitért arra, hogy a régi múltra visszanyúló, testvéri és baráti együttműködés kibírja a jelenlegi válságot, ezért nem kell az orosz gázszállítások elakadásától tartani. Egy nappal később Ahmet Davutoğlu miniszterelnök is kijelentette, hogy Oroszország Törökország barátja.

Ezzel párhuzamosan az orosz fél nem csak jegyzékben tiltakozott, de a hadügyminisztérium bejelentette, hogy más intézkedések bevezetése mellett azonnal felfüggeszti Törökországgal a katonai együttműködést. Az eseményekre személyesen reagáló Putyin elnök a legmesszebbmenőkig ható következményekkel fenyegette meg a török kormányt. Ugyanezt megismételte Lavrov orosz külügyminiszter is, lemondta a november 25‑re tervezett ankarai látogatását, s kijelentette, hogy egyelőre nincs szándéka Törökországba utazni, illetve Moszkva sem vár magas rangú török látogatókra. Lavrov azért telefonon beszélt Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszterrel, egyúttal azt is értésre adta, hogy Moszkva felülvizsgálja a Törökországhoz fűződő teljes kapcsolatrendszerét. A NATO elismerte Törökország önvédelemhez való jogát, s leszögezte, hogy az orosz légierő nem csak az „Iszlám Állam” ellen hajtott végre akciókat. Oroszország ugyan bejelentette, hogy nem alkalmaz fegyveres retorziót Törökországgal szemben, de ezzel párhuzamosan a szíriai orosz légierő teljes erejével támadja azokat a türkmén területeket, amelyek kapcsán a konfliktus kitört. Bár egyelőre csak szimbolikus jelentőségű, de a török turistaipart nyáron komoly veszteségek érhetik, ha az orosz turistairodák Egyiptom mellett a másik legkedveltebb célpontot, Törökországot is bojkottálják. Oroszországnak amúgy nem kell kimennie a házból, ha Törökországgal szemben további válaszlépéseket akar tenni. Oroszországban nem csak a nagyvárosokban működő török vállalkozások láthatók, de annál is erősebb török jelenlét tapasztalható a Kaukázus mellett a föderáció két, talán legerősebb köztársaságában, a Törökországgal szoros nyelvi és kulturális kapcsolatokat ápoló Tatarsztánban és Baskortosztánban. Más, a törökkel rokon nyelvet beszélő autonómiákban is jelen van Törökország, egészen a dél-szibériai Tuváig (innen származik egyébként a katonai együttműködés felfüggesztését bejelentő Szergej Sojgu védelmi miniszter). Oroszország tehát a saját területén is alkalmazhat megszorításokat – a magát az Adriától Kínáig,  Szibériáig húzódó „török világ” (Türk Dünyası) vezető országának gondoló – Törökországgal szemben. Moszkva tehát, legalábbis a dolgok jelen állása szerint, nem akar és nem is fog szó nélkül elmenni emellett a súlyos incidens mellett. (A magunk részéről csak csodálkozhatunk azokon „szakértőkön”, akik arról győzködték a magyar nyilvánosságot, hogy törökországi kapcsolatai kedvéért, Oroszország majd „benyeli a balhét”.)

Az incidens lehetséges okai

Mivel az incidens kirobbantója minden kétséget kizárólag Törökország volt, így a motívumokat is elsősorban a török politikában kell keresnünk. Az első motívum mindenképpen az, hogy Törökország valóban féltékenyen őrzi délkeleti határait, elvégre ez a terület önmagában is az ország biztonsága szempontjából, veszélyes zóna. Törökország egyébként már lőtt le a légtérbe behatoló, a szíriai kormányhadsereghez tartozó harcjárműveket. Az orosz követet is többször bekérették már kisebb légtérsértések miatt.

A második ok talán tényleg az lehet, hogy Törökország szerette volna megakadályozni az Oroszország és a NATO között Szíria kapcsán lassan kialakuló közeledést, esetleg szerette volna a NATO‑t a török politika melletti nyílt kiállásra késztetni. Ez az utóbbi, ha részben és nem teljes erővel, de meg is történt. Törökország pedig, ha csak átmenetileg is, de ismét visszakerült a szíriai játszma szereplői közé.

A török politikában az is közismert, hogy a délkeleti régió, illetve az ország területi integritása olyan tényező, amelynek kapcsán az országban feltétlen nemzeti konszenzus alakítható ki. Így a csapást elrendelő Ahmet Davutoǧlu miniszterelnök biztos lehetett abban, hogy ez az akció Törökországban a nemzeti és hazafias érzelmek fellángolását vonja maga után. Ez be is következett. Így a jelenlegi török kormányzat megerősítheti a maga társadalmi elfogadottságát.

Nem hagyható ki Oroszország motivációinak elemzése sem. Az orosz történelmet ismerők tudják, Oroszország általában akkor jelenik meg a kelet-mediterrán térségben, ha Fekete-tengeri, netán kaukázusi érdekei úgy kívánják. Azaz, Oroszország szíriai szerepvállalása szorosan összefügg az Ukrajnával, s azon belül is a Krímmel kapcsolatos eseményekkel. Szíriai jelenléte kapcsán pedig éppen kikerülni látszott abból az elszigeteltségből, amelybe ukrajnai akciói okán került. A szíriai jelenlétét folyamatosan ellenző Törökországnak pedig valószínűleg „meg akarta mutatni”, ki az úr a házban.

Végeredmény előtt

Amikor e sorokat befejezzük, a kötélhúzás még nem dőlt el. Annyi biztos, hogy Oroszország elvesztett egy pilótát és egy repülőgépet. Az emberéletet pedig visszaadni nem lehet. Törökország átmenetileg demonstrálta ugyan erejét és elszántságát, de esetleges belpolitikai eredményeken kívül csak olyan nemzetközi támogatást tudott szerezni, amely már-már presztízsveszteségnek tűnik.

A játszma azonban folytatódik …